A szombati nap isteni üzenete

A kétségbeesés pillanatai

Kép: stpaulcenter

A 143. zsoltárban Dávid király kimerült és kétségbeesett, szenvedését az Úrnak fejezi ki. Nem szégyelli magát, és a forma miatt való aggódás nélkül imádkozik. Felfedi magát, és ezekkel a szavakkal szólítja az Urat: „Hallgasd meg imámat, Uram, hallgasd meg könyörgésemet! Válaszolj nekem, mert te hűséges és igaz vagy. Ne tedd próbára szolgádat” (Zsoltárok 143:1-2) Majd így folytatja: „Siess, Uram, hallgass meg, mert odavan a lelkem. Ne rejtsd el orcádat előlem, mert olyan leszek, mint a sírba leszállók!” (Zsoltárok 143:7).

Volt már, hogy a depresszió vagy a félelem szakadékába zuhantál? Ilyen körülmények között csak Istenünk van, ezért buzgón és szenvedélyesen imádkozunk. Könyörgünk, minden erőnkkel Jézusba kapaszkodva, mert tudjuk, hogy Ő megszabadít minket a sötétségből, és úgy ölel át minket, mint apa a gyermekét.

Dávid nem félt kérni Istent, hogy gyorsan lépjen közbe: bízott abban, hogy ha nem szüntelenül, szenvedélyesen és buzgón imádkozik, az Úr válaszol. Emlékezett arra, amit az Úr már tett érte, és tudta, hogy újra meg fogja tenni.

Kedves olvasó, te is fordulhatsz Istenhez. Bármilyen nehézséggel is kell szembenézned, kéréseidet nyújtsd be az Úrnak, buzgón imádkozva, ahogyan Dávid is tette. Bízzon abban, hogy a lehető legjobb módon fog segíteni.

Szép napot, hölgyeim

Hallgasd meg ezeket az imákat, és vidd a Miatyánkba értem: (írd le a helyzetet, amiben segítségre van szükséged, és bízd minden félelmedet és érzésedet Istenre).

Zsoltárok 143 : 4

Lelkem elcsüggedt bennem, szívem megdermedt bensőmben.